Bár a keménymagnak már rég elindult, de a többségnek most, júniussal kezdődik a szezon. Ekkor érdemes még az út előtt átnézni a felszerelést, beleértve a sátrakat is.
A keménytetős sátornak érdemes adni egy kis ápolást, az autófényezéshez használt ápolóviasz tökéletes erre (hacsak nem adott a gyártó eleve hozzá). Bár nem jelzik, de a rücskös felületűnél is érdemes, szépen kihozza a színét, ha már túl van egy-két év napsütésen és ártani nem árt. Csak arra figyeljünk, hogy ne szöszölős kendővel vigyük fel az anyagot.
Az Ikamperhez jár egy kis karbantartós szett, a bal oldali a varrások impregnálására, a jobb oldali a keménytető ápolására van. Az ápoló gyakorlatilag helyettesíthető bármilyen autós viasszal.
A sátorponyva karbantartása
A ponyva ilyen szempontból nem bonyolultabb, mint bármelyik sátorponyva. Tisztítása lehetőleg sima vízzel történjen és utána érdemes impregnálóval bekenni a varrásoknál. Ha nagyon koszos, érdemes leszedni, ezt pl az Ikmpereknél könnyedén pár cipzárra megtehetjük és mondjuk a kádban kézzel langyos vízzel kimosni. Ebbe érdemes valamilyen sátor karbantartásra alkalmas anyagot rakni (a legismeretebb talán a Nikwax), ami rendbe teszi az eltömődött lélegző membránokat is.
Mégis nedves maradt, itt a penész!
Amennyiben elkövettük azt a hibát, hogy nedvesen raktuk el a sátrat, esetleg nem megfelelően tároltuk, bizony megérkezhet a penész, ami rövid távon se jó, de hosszú távon károsítja a ponyvát. Ezt eltávolítani legköltséghatékonyabban ecetes áztatással, egy-két óra után puha kefével és szódabikarbónával való dörgöléssel lehet. Ezután tiszta vízzel öblítsük le és hagyjuk kiszáradni. Ez jó eséllyel kiírtja a penészgombát. Természetesen lehet kapni kimondottan erre való vegyi anyagokat is a sportboltokban. Hosszabb tárolásnál érdemes nedvszívó szilikongyöngyös zsákot betenni a ponyvák közé. Tetősátornál, ha van elősátrunk, ott nézzük át a sátorzsinórokat, hogy minden feszítő és cövek megvan-e.
Távozás előtt
Amikor túra végén elcsomagoljuk a sátrat, nagyon fontos, hogy száraz legyen a ponyva. Ha esetleg mégsincs rá lehetőség, a lehető leghamarabb igyekezzünk kiszárítani (nekem volt, hogy esős túra után egy fizetős parkolóban táborozott másfél napig az Ikmperrel az autó). Elrakás előtt minden növényi maradványt és bogarat szedjünk le a ponyváról.
Bogarak eltávolítása
A tetősátor kemény tetejéről (vagy a puha ponyvájáról) az áztatásos módszerrel elég jól le lehet szedni az elgázolt életformákat. A felületre simítunk egy rongyot vagy akár pár réteg papírtörlőt, alaposan benedvesítjük, rányomkodjuk és várunk egy kicsit. Ezután ideális esetben simán le tudjuk törölni a felázott bogarakat. Ezt is megkönnyíti, ha előtte viasszal kezeltük a felületet.
A tetősátor szerkezete jellemzően alumínium, így leginkább azt kell megnézni, hogy nincs-e sérülés, a rögzítő csavarok rendben meg vannak-e húzva (néha nem árt utánna húzni). A kitámasztó teleszkópoknál érdemes lepucolni a felületet illetve figyelni, nincs-e szivárgás.
Bár az újabb verzióknál önzáró az anya, azért néha nem árt ránézni.
Érdekes kísérletet csináltunk az elmúlt héten, gyakorlatilag egy dél-európai körutazás, de kocsi nélkül, csak „tömegközelekedéssel”. Bár nagyon érdekes környéken voltunk (Girona, Canet de Mar, Barcelona, Civitavecchia, Roma, de ez most inkább az utazásról. Azért a képek között van ez-az, kattints ide is!). Az első megálló Girona volt, aminek repteréről a többség rögtön a tengerpatra vagy Barcelonába rohan, pedig egy nagyon kedves kisváros, történelmi belvárossal, ajánlom mindenkinek, de legalább két nap kell hozzá. Rendszeresek a fesztiválok (ahogy errefele kb mindenhol), most is épp tavaszünnep vagy valami hasonló volt, így mindent is beterítettek virággal és szavazni is lehetett a kompozíciókra. Ide amúgy repülő hozott, és egy meglepően jó reptéri hotelben töltöttük az első éjszakát.
A katedrális már önmagában se rossz látnivaló, ráadásul Trónok harca rajongóknak is kötelező program, hiszen számos jelenetet itt és a környéken vettek fel, néha gyakorlatilag a filmben is változatlanul hagyva a helyszínt.
Innen vonattal egy óra lett volna Barcelona, de mi az első szállásra zötyögtünk Canet de Mar-ba. Mint kiderült, jó volt az időzítés, a téli időszakon kívül ilyenkor a legolcsóbbak az árak. A konkrét szállás egy másfél szobás lakás volt teakonyhával, fürdővel. Semmi extra, csak csupán annyi, hogy kilépve az 5. emelet erkélyére olyan kilátás fogad, hogy az rögtön kárpótol azért a 5 emeletnyi csigalépcsőért, amivel feljutsz ide. A part konkrétan a lábaid előtt, és bár a vonat is a ház előtt megy el, ebben a magasságban szinte semmit nem érzel belőle.
Szolid kilátás kárpótól a végtelen csigalépcsőkért
Cserébe a vasútállomás felett vagy, és a tömegközlekedés kiváló és biztonságos (biztonsági őrök is erősítik ezt az érzést). Az este tud picit izgalmasabb lenni, az utolsó vonatok olyan éjfél előtt kissé partyjárat jelleget öltenek, szemmel láthatóan Barcelona ifjúsága nem a nagyvárosban bulizik, hanem inkább az elővárosi discokban.
A sárkány az egész környéken visszatérő. motívum
A vasút érdekessége, hogy Barcelona elővárosánál egyszercsak átalakulnak kvázi metróvá , és szinte minden vonal a föld alatt fut, így nem vágja szét a várost. Egyébként Barcelonában kiváló volt a tömegközelekedés, ha nem gyalog mentünk, akkor metró/busz volt a megoldás.
Ez már bizony Barcelona, a Sagrada Familia fantasztikus ablakai
Komponálunk, avagy hajózás a Grimaldi Lines Rómával Barcelonából Rómába
Barcelonából szokatlan módon, komppal távoztunk, itt a Grimaldi Lines Barcelona-Chivitechia közötti járata lett a kiválasztott, elsősorban azért, mivel éjfél körül érkezik meg és a weboldal szerint van későbbi kiszállási lehetőség, kiemelve ezt a járatot, ami szállás szempontjából nem mindegy.
A menetrend készítői nem teszik könnyűvé az életet, hajnali fél 2-kor indul, és a papíron az szerepelt, hogy mint a reptéren, legalább két órával legyél kint. A helyszínen gyanús lett, hogy ez nem teljesen így van, leginkább az autósoknak szól a figyelmeztetés.
Miután átküzdöttük magunkat a check-in/recepció pároson, akiknél jeleztük a kései kiszállást, a kabint megtekintve kiderült, hogy a részleges kilátás kb olyan, mint az ingatlan hirdetésekben a részpanoráma, amikor a wc ablakból létráról, kihajolva látod a nevezetességet, itt pedig egy bazinagy mentőcsónak emelete a táj fényét, alul némi vizet azért megcsillantva, gondolom, hogy ne lehessen azt mondani, semmit se látunk.
Ez náluk a részleges kilátás. Ha nem látod, baj van.
A szoba egy éjjelre két főnek épp elég, négynek kicsit izgalmas, kihajtható emeletes ágyakkal oldották meg egy a lakóautókénál épphogy nagyobb, de nagyon hasonló zuhanyzóval. Bár a hajó rengeteg csilivili szolgáltatással dicsekedhet, nem az álomhajóra vettünk jegyet, ezt jelzi a fedélzeten lézengő számtalan kamionsofőr is (na meg a papírpoharas kávé). Az étkezést akár saját forrásból is megoldhatjuk, bár főzni nem szabad. Ha a hajó lehetőségeiből választanánk, a gyorsbüfétől a menzán keresztül a hagyományos étteremig minden is van. Sajnos az étel pont olyan, mint a kritikákban olvasható, középvacak, a mennyiséggel nincs gond, meg lehet enni, de legalább drága.
Az értékelések még egy dolgot említenek, a kaotikus szervezést. Beszállásnál a beszállókártyánkon kívül semmi infót nem adnak, még a szobát is ilyen homályos infó alapján bolyongva találod meg. Aztán Rómához közeledve jött a feketeleves: este 7 körül meg akartuk kérdezni, pontosan mikor is kell elhagyni reggel a hajót, mire felháborodottan mondták, hogy fél 11-kor kikötünk és mindenki húzzon a vérbe.
Próbáltuk jelezni, hogy a saját weboldaluk és két beléptetős munkatársuk is mást mondott, de ez nem hatotta meg őket. Bónuszként fél órával később ránk tört egy takarító, aki közölte, hogy a kikötés előtt mindenkinek el kell hagynia a szobát és a két büfé egyikében gyülekezni. Szóval valójában 8-ra már a fedélzeti büfében kempeltünk összes cuccainkkal. Természetesen a fél 11-es kikötés valahogy fél 12-re sikeredett.
Hát ez nem sikerült
Internet a kompon
Ez természetesen borította a menetrendet, így este 7 körül szállásvadászat kezdődött a neten. Ezt nehezíti, hogy a hajón csak műholdas mobilszolgáltatás van(!), természetesen aranyáron, így mindenkit óva intek a használattól, gyakorlatilag érdemes repülő módba tenni a telefont, mert egy rövid telefonálás is akár százezrekbe kerülhet.
Van fedélzeti wifi, fizetős, drága és korlátozott. A legolcsóbb csomagban 1 GB adatforgalmat kapunk 12 óráig 4,99 euróért, amivel csak az ismertebb üzenetküldők szöveges funkcióit használhatjuk, de az is hol működik, hol nem. A szálláskergetéshez kénytelenek voltunk a már webezésre is engedélyezett fullos csomagot megvenni 14,99-ért, ez már az elképesztő 4 GB-nyi adatot enged és akár emailt is letölthetünk.
A forgalmi korlátot még megértem, de a szoftverek és funkciók korlátozása nem igazán érthető, ráadásul úgy, hogy valójában a fullos csomag se enged teljes értékű böngészést. Szóval romoljon rájuk. Ha nagyon kell a net, még úgy is jobban megéri (és jó eséllyel jobban is működik), ha valakitől kölcsönkérsz egy Starlinket és kifizeted a havi díjat.
A történethez hozzá tartozik, hogy utólag, emailben jeleztük a problémákat és pár napon belül, nagyon sajnálkozva az extra költségek egy részét megtérítették. Remélhetőleg bónusz oktatást tartanak mellé a beléptetést végző kollegáknak.
Hirtelen jött szállás Civitavecchiában elképesztő enteriőrrel
A csodanettel végül sikerült az utolsó pillanatban szállást találni, ami elképesztő volt, sajnos a képek egyszerűen nem tudják visszaadni az élményt. Amúgy a szállásadó nagyon segítőkész volt és a szállás is teljesen korrekt és tiszta, az árban reggelivel (jó, előrecsomagolt croissan, de teljesen korrekt cucc volt) és kávéval (ez utóbbi sok helyen kimerül a kávégépben, a belevalót meg old meg magad).
Ezután vonattal megközelítettük Rómát. Fontos hogy az olaszoknál (és a spanyoloknál is) érvényesíteni kell a jegyet az állomáson lévő szerkezettel, különben megbüntetnek. Ez igaz a római tömegközlekedésnél is, viszont úgy tűnik olyan jó olaszosan működik a rendszer, így az azonos módon megvett és már előző nap amúgy a metróban már használt bérletből kettőből egy azt állította az ellenőrnél, hogy nem történt meg az első aktiválás, így hirtelen 55 euróval szegényebbek lettünk.
A selfie már régen is divat volt
Mivel már előtte való nap is használtuk és akkor jó volt, így azóta se tudjuk mi lehetett a háttérben, mindenesetre az ellenőrt nem hatotta meg ez a jelenség (lazán kijelentette, hogy biztos még nyitva volt a metróban az előző után az ajtó és átsurrantam (nem volt, senki nem volt a környéken se)). És a fene se gondolta, hogy a bérletet is minden buszon érvényesíteni kell, viszont a dolog furcsasága, hogy fele-fele arányban buktak meg az amúgy ugyanúgy használt bérletek, ráadásul nem is erre hivatkozott az ember.
Érdekes crossover
Nem mellesleg azért elég sok poszt szól arról, hogy a helyi ellenőrök kimondottan a turistákra utaznak, rögtön hozzánk meg egy, a buszon utazó másik láthatóan nem helyi párra indultak rá, átnyomakodva a helyi erőkön. Erre utal az is, hogy nálunk és náluk is láthatóan egy amúgy érvényes bérlet bukott meg, míg a többiek okék voltak elvileg, de mégis nagyon arra mentek, fizessünk, nem pl, hogy jó akkor érvényesítsük a pont mellettünk lévő eszközön.
Szerénytelen ingatlanok
Mondjuk Róma amúgy is szemmel láthatóan minden ízében arra állt rá, hogy minden csepp eurocentet kifacsarjon szerencsétlen arrajáróból. Ez alól kivétel talán Matilda, a háziasszonyunk volt, aki gyakorlatilag a mindent is megoldó olasz asszony archetípusa volt, elképesztő temperamentummal, segítőkészséggel. Az ő tanácsa révén sikerült először Olaszországban tényleg jó pizzát enni, mindenkinek tudom ajánlani a La Gallina Biancát (A fehér tyúk), egy köpésre a Termini pályaudvartól. Kiváló pizzát hoztak ki, de nem csak pizzában erősek, kb bármilyen olasz ételt megtalálunk és ami jó jel volt, szemmel láthatóan helyi erők is ebédeltek velünk együtt. És kevesebbet fizettünk, mint a hajón, bár ez nem volt nehéz 😉
OBB Nightjet
A túra végére jutott a legkeményebb próbatétel, a OBB Nightjet Róma – Bécs viszonylatban. Mire ide eljutottunk, sok rosszat hallottunk róla (megbízhatatlan indulási idő és hely – nincs víz a vonaton, lassú stb). Ezekből igazából most szerencsére csak egy volt igaz, a lassúság, de arról se az OBB tehet, hanem, hogy az olasz gyors vonalakat nem sikerült még engedélyeztetni, így Firenzéig 4 óra alatt jutunk el, a lehetséges másfél helyett.
A járat teljes menetideje így 14 óra, és meglepően népszerű még egy unalmas hétköznap is. Az alapcsomag olyan, mintha egy modernebb első osztályon utaznál, termes kocsik, négy illetve kétszemélyes beosztással. Utóbbit úgy kell elképzelni, mint a repülőkön, gubbasztasz a másik ülés mögött, aminek a hátán egy lehajtható asztalka van.
A négyszemélyesek között egy elég nagy asztal kapott helyet, ami kissé nehézkessé teszi a mozgást. Ez egyetlen előnye ennek a megoldásnak a viszonylagos olcsóság, cserébe szűk a hely, aludni nem nagyon fogsz és persze idegenek ülhetnek melléd vagy veled szembe. A szolgálatás kimerül az klimatizálásban, minden ülésnél van 230 és USB, és van egész jól wifi ingyé. Jelezheted, hogy ablaknál vagy középen szeretnél-e ülni, illetve ha kérsz asztalt, akkor tuti a négyszemélyeshez rak.
Ez a cikk íráskor olyan 79 euro, ami 31 ezer forint, de ez változik, nekem 70 euro volt még. Kényelme kb. mint a repülő, cserébe nincs ellenőrzés és bőrönd méret/súly korlát.
A következő szint a couchette, ez négyszemélyes, emeletes ágyas kabin (most épp plusz 80 euro). Vigyázzunk, ekkor alaphelyzetben, ha még van hely, simán összesorsolhatnak másokkal, cserébe kapunk reggelit. Ha legalább négyen vagyunk, lehet kérni privát fülkét illetve lehet csak hölgy fülkét is igényelni. Ha az újabb kocsik vannak, és egyedül utazunk, akkor van még a kicsit a japán kapszulahotelekre hajazó egyszemélyes mini kabin is.
A legfelső szint az alvókabin. Ez az amit az ember elképzel, ha éjszakai vonatozásra gondol. Kétszemélyes kényelmes kabin 155 euróért saját wc-vel! Ha zuhanyzót is akarsz, még dobj rá 70 euró, ha pedig egyedül utaznál a fullos csomag plusz 375 euró.
Így, ha mindent is kérsz és egyedül vagy, 600 euró fölé emelkedik a számla, most egész konkrétan 245 ezer forint lenne a buli.
Szóval talán nem annyira megérős, és mivel éjjel megy a vonat, a tájban se sokáig gyönyörködhetünk, cserébe kényelmetlen, annyira nem ajánlom, esetleg, ha nagy csomagokkal utazik az ember.
Összességében egész jó móka volt, de nem árt előre tájékozódni, hogy nagy meglepetés ne érje az embert.
Egy kis statisztika:
Repülés 1500 km, 26 000 HUF/fő (Wizzair, priority)
Vonat 1097 km, 65 EUR/fő (ÖBB, seat car)
Hajó: 578 tengeri mérföld azaz 1070 km, 35 EUR/fő + 80 EUR/ 4 fős kabin (Grimaldi Lines).
Valami ránkcsipogott, de nem a Twitteren (hiszen szegény kék madárnak már X-be állnak a szemei) és nem is látjuk, így nem segíthet rajtunk a madárhatározó se.
Mi néz rám a fáról? Mi motoszkál a bozótban? Milyen állatot láttam?
Mi a fene visítozik ránk a fáról, mi motoz a bokorban, mi kacsint ránk a kövekről? Itt egy kis segítség, amivel megtudhatod!
Bővebben
campandfood.hu
De a modern világban erre is van megoldás, mégpedig a Merlin Bird ID app-ja formájában. Ez egy kiváló közösségi program, aminek alapjait a Cronell Ornithology Labor munkatársai fejlesztettek ki, de több ezer amatőr és hivatásos madarász járult hozzá a megfelelő működéshez.
Alapvetően az USA-ban, Európában és Kanadában elterjedt fajokat ismeri fel a rendszer, de folyamatosan fejlesztik, akár a mi beküldött adatink segítségével is.
A szoftver természetesen letölthető IOS-ra és Androidra.
Már több mint 5 éve kecsegteti a Volkswagen a ős Transporterre hajazó furgonnal a nagyközönséget, és a hegyek végre megvajjúdták az egeret. Hatalmas hype-ot sikerült köré építeni, így minket se hagyott hidegen, 2008 óta dolgozom a Totalcarnál, de azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt 1x évben mikor rohant le ilyen egyöntetűen a szerkesztőség körbenyálazni a tesztautót.
Teszt: Volkswagen ID Buzz Cargo – 2023
Ki gondolta volna, hogy egy furgon okozza évek óta a legnagyobb izgalmat a szerkesztőségben?
Dugókban állva sokszor elgondolkodtam azon, hogy a Ssangyong Grand Musso vagyis a Vadmusso egész terepképes, és esetleg gyorsabban eljutok földúton a célom felé. De a hagyományos autós navigációk nem tartalmazzák a földutakat, így nem igazán akartam elkóborolni, hogy aztán jöhessek vissza egy zsákutca miatt. Na, de majd most!
