Technika kategória bejegyzései

Így védd meg a (tető)sátrad

Bár a keménymagnak már rég elindult, de a többségnek most, júniussal kezdődik a szezon. Ekkor érdemes még az út előtt átnézni a felszerelést, beleértve a sátrakat is.

A keménytetős sátornak érdemes adni egy kis ápolást, az autófényezéshez használt ápolóviasz tökéletes erre (hacsak nem adott a gyártó eleve hozzá). Bár nem jelzik, de a rücskös felületűnél is érdemes, szépen kihozza a színét, ha már túl van egy-két év napsütésen és ártani nem árt. Csak arra figyeljünk, hogy ne szöszölős kendővel vigyük fel az anyagot.

Az Ikamperhez jár egy kis karbantartós szett, a bal oldali a varrások impregnálására, a jobb oldali a keménytető ápolására van. Az ápoló gyakorlatilag helyettesíthető bármilyen autós viasszal.

A sátorponyva karbantartása

A ponyva ilyen szempontból nem bonyolultabb, mint bármelyik sátorponyva. Tisztítása lehetőleg sima vízzel történjen és utána érdemes impregnálóval bekenni a varrásoknál. Ha nagyon koszos, érdemes leszedni, ezt pl az Ikmpereknél könnyedén pár cipzárra megtehetjük és mondjuk a kádban kézzel langyos vízzel kimosni. Ebbe érdemes valamilyen sátor karbantartásra alkalmas anyagot rakni (a legismeretebb talán a Nikwax), ami rendbe teszi az eltömődött lélegző membránokat is.

Mégis nedves maradt, itt a penész!

Amennyiben elkövettük azt a hibát, hogy nedvesen raktuk el a sátrat, esetleg nem megfelelően tároltuk, bizony megérkezhet a penész, ami rövid távon se jó, de hosszú távon károsítja a ponyvát. Ezt eltávolítani legköltséghatékonyabban ecetes áztatással, egy-két óra után puha kefével és szódabikarbónával való dörgöléssel lehet. Ezután tiszta vízzel öblítsük le és hagyjuk kiszáradni. Ez jó eséllyel kiírtja a penészgombát. Természetesen lehet kapni kimondottan erre való vegyi anyagokat is a sportboltokban. Hosszabb tárolásnál érdemes nedvszívó szilikongyöngyös zsákot betenni a ponyvák közé. Tetősátornál, ha van elősátrunk, ott nézzük át a sátorzsinórokat, hogy minden feszítő és cövek megvan-e. 

Távozás előtt

Amikor túra végén elcsomagoljuk a sátrat, nagyon fontos, hogy száraz legyen a ponyva. Ha esetleg mégsincs rá lehetőség, a lehető leghamarabb igyekezzünk kiszárítani (nekem volt, hogy esős túra után egy fizetős parkolóban táborozott másfél napig az Ikmperrel az autó). Elrakás előtt minden növényi maradványt és bogarat szedjünk le a ponyváról.

Bogarak eltávolítása

A tetősátor kemény tetejéről (vagy a puha ponyvájáról) az áztatásos módszerrel elég jól le lehet szedni az elgázolt életformákat. A felületre simítunk egy rongyot vagy akár pár réteg papírtörlőt, alaposan benedvesítjük, rányomkodjuk és várunk egy kicsit. Ezután ideális esetben simán le tudjuk törölni a felázott bogarakat. Ezt is megkönnyíti, ha előtte viasszal kezeltük a felületet.

A tetősátor szerkezete jellemzően alumínium, így leginkább azt kell megnézni, hogy nincs-e sérülés, a rögzítő csavarok rendben meg vannak-e húzva (néha nem árt utánna húzni). A kitámasztó teleszkópoknál érdemes lepucolni a felületet illetve figyelni, nincs-e szivárgás.

Bár az újabb verzióknál önzáró az anya, azért néha nem árt ránézni.

A jövő? kis hibákkal

Már több mint 5 éve kecsegteti a Volkswagen a ős Transporterre hajazó furgonnal a nagyközönséget, és a hegyek végre megvajjúdták az egeret. Hatalmas hype-ot sikerült köré építeni, így minket se hagyott hidegen, 2008 óta dolgozom a Totalcarnál, de azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt 1x évben mikor rohant le ilyen egyöntetűen a szerkesztőség körbenyálazni a tesztautót.

Gyújtogatás hobó módra

Hogy mi az a hobókályha? Gyakorlatilag egy hordozható minitűzhely, az alapja a kidobott lomokból, főleg kályhacsőből épített, végtelenül egyszerű fűtő és főzőalkalmatosság. Olyannyira egyszerű, hogy van olyan honfitársunk, aki az Ikeában kapható miegymásból gyártott magának kályhát. 

Manapság viszont már elég messze kerültünk az alapoktól, jellemzően lézervágott rozsdamentes acélból összeállított modellekkel találkozunk. Lehet szögletes, kerek, bármilyen, a közös tulajdonságuk a kompakt méret, az áruk olyan 8-15 ezer között mozog, a komolyabb felépítésű modellek ára 20 ezer fölé kúszhat.

Én a Facebook vadkempinges csoportjában futottam össze Csabával, a Hobókályhás csoport gazdájával, aki nem csak használója, hanem gyártója is ezeknek. Azért az ő modelljét választottam, mert az anyaghasználata elég tartósnak tűnő kályhát eredményezett, praktikusan szétszedhető, így könnyen szállítható, és tényleg könnyű is. 

Nem egy 1000 darabos puzzle bonyolultságával bír, négy oldalfal, egy alsó tűztér és a tetején négy keresztléc az összes elem (azóta azt hiszem, a felső, főzős/sütős rész kapott egy kis update-t, egy rács formájában). Összerakva igen stabil, simán lehet ide-oda pakolgatni minden szétesésre utaló jel nélkül.

A nagy előnye a végtelenül kis faigény, és nem csak mennyiségre, hanem méretre se kell komolyabb favágásra készülni. Pár darab ág és kész, csak arra kell vigyázni, hogy száraz legyen. Egyfelől a nedves fa nem meglepő módon nehezen gyullad, ha meggyullad, igen füstöl és elég rossz a hőleadása is. Plusz ha például cserépkályhába vagy hasonlóban használjuk, gyorsan tönkremennek a füstjáratok, kátrányosodik a kémény ami egyenes út a kéménytűz felé! A hobókályhánál ilyen veszély nincs, de azért a száraz fával kellemesebb az élet. Gyújtósnak a száraz fű vagy a száraz faágból hasogatott gyújtós a legbarátibb megoldás de ha nedves időben megyünk, akkor érdemes kis begyújtó kockát magunkkal vinni, nagyon hálás dolog tud lenni.

Igen gyorsan átmelegszik a fala, viszont a magasított aljzatnak köszönhetően lefele viszonylag kevés meleget áraszt, így ha egy műanyag kerti asztalra nem is, fából készült erdei társára már bátran letehetjük. A felépítéséből adódóan nem kell aggódni, hogy kipotyog az égő, izzó parázs még egész komoly szelek esetén se. Persze szeles napokon az esetlegesen kirepülő parázs miatt azért nem árt vigyázni, na meg ha tűzgyújtási tilalom van, az bizony erre is vonatkozik.

Teljesítményéről nincsenek számadatok, de egy reggeli kávét simán és gyorsan megfőz az ember a kotyogósban és a serpenyős sütögetés se gond neki két-három főre. Alapvetően egy-két emberre van méretezve, a könnyű használat, kis hely és gyors, gazdaságos működés a nagy előnye.

A kategória érdekes mellékhajtása a thermoelektromos generátorral ellátott tűzhelyke. Ennek a durva verziója a RTG (radioizotópos generátor), az oroszok szórtak szerteszét ilyeneket a szovjet időkben. Kevésbé sugároz, de az elv hasonló, itt is a Seebeck hatást használják ki. Az ezen az elven működő rendszerek nem véletlenül nem terjedtek el a piacon, leginkább ott használják, ahol már tényleg nincs semmi más megoldás (világűr, a semmi közepe), elég rossz a hatásfoka, a civil világban, elsősorban kínai áruházakban kapható variációk 10 watt körüli ígérete olyan 3 watt maximum töltést jelent a valóságban, szóval eltart egy ideig, amíg a telefonunkat feltöltjük vele.

Offroad navi a fedélzeten

Dugókban állva sokszor elgondolkodtam azon, hogy a Ssangyong Grand Musso vagyis a Vadmusso egész terepképes, és esetleg gyorsabban eljutok földúton a célom felé. De a hagyományos autós navigációk nem tartalmazzák a földutakat, így nem igazán akartam elkóborolni, hogy aztán jöhessek vissza egy zsákutca miatt. Na, de majd most!