Érdekes kísérletet csináltunk az elmúlt héten, gyakorlatilag egy dél-európai körutazás, de kocsi nélkül, csak „tömegközelekedéssel”. Bár nagyon érdekes környéken voltunk (Girona, Canet de Mar, Barcelona, Civitavecchia, Roma, de ez most inkább az utazásról. Azért a képek között van ez-az, kattints ide is!). Az első megálló Girona volt, aminek repteréről a többség rögtön a tengerpatra vagy Barcelonába rohan, pedig egy nagyon kedves kisváros, történelmi belvárossal, ajánlom mindenkinek, de legalább két nap kell hozzá. Rendszeresek a fesztiválok (ahogy errefele kb mindenhol), most is épp tavaszünnep vagy valami hasonló volt, így mindent is beterítettek virággal és szavazni is lehetett a kompozíciókra. Ide amúgy repülő hozott, és egy meglepően jó reptéri hotelben töltöttük az első éjszakát.
Innen vonattal egy óra lett volna Barcelona, de mi az első szállásra zötyögtünk Canet de Mar-ba. Mint kiderült, jó volt az időzítés, a téli időszakon kívül ilyenkor a legolcsóbbak az árak. A konkrét szállás egy másfél szobás lakás volt teakonyhával, fürdővel. Semmi extra, csak csupán annyi, hogy kilépve az 5. emelet erkélyére olyan kilátás fogad, hogy az rögtön kárpótol azért a 5 emeletnyi csigalépcsőért, amivel feljutsz ide. A part konkrétan a lábaid előtt, és bár a vonat is a ház előtt megy el, ebben a magasságban szinte semmit nem érzel belőle.
Cserébe a vasútállomás felett vagy, és a tömegközlekedés kiváló és biztonságos (biztonsági őrök is erősítik ezt az érzést). Az este tud picit izgalmasabb lenni, az utolsó vonatok olyan éjfél előtt kissé partyjárat jelleget öltenek, szemmel láthatóan Barcelona ifjúsága nem a nagyvárosban bulizik, hanem inkább az elővárosi discokban.
A vasút érdekessége, hogy Barcelona elővárosánál egyszercsak átalakulnak kvázi metróvá , és szinte minden vonal a föld alatt fut, így nem vágja szét a várost. Egyébként Barcelonában kiváló volt a tömegközelekedés, ha nem gyalog mentünk, akkor metró/busz volt a megoldás.
Komponálunk, avagy hajózás a Grimaldi Lines Rómával Barcelonából Rómába
Barcelonából szokatlan módon, komppal távoztunk, itt a Grimaldi Lines Barcelona-Chivitechia közötti járata lett a kiválasztott, elsősorban azért, mivel éjfél körül érkezik meg és a weboldal szerint van későbbi kiszállási lehetőség, kiemelve ezt a járatot, ami szállás szempontjából nem mindegy.
IDE kattintva nézegetheted a képeket
A menetrend készítői nem teszik könnyűvé az életet, hajnali fél 2-kor indul, és a papíron az szerepelt, hogy mint a reptéren, legalább két órával legyél kint. A helyszínen gyanús lett, hogy ez nem teljesen így van, leginkább az autósoknak szól a figyelmeztetés.
Miután átküzdöttük magunkat a check-in/recepció pároson, akiknél jeleztük a kései kiszállást, a kabint megtekintve kiderült, hogy a részleges kilátás kb olyan, mint az ingatlan hirdetésekben a részpanoráma, amikor a wc ablakból létráról, kihajolva látod a nevezetességet, itt pedig egy bazinagy mentőcsónak emelete a táj fényét, alul némi vizet azért megcsillantva, gondolom, hogy ne lehessen azt mondani, semmit se látunk.
A szoba egy éjjelre két főnek épp elég, négynek kicsit izgalmas, kihajtható emeletes ágyakkal oldották meg egy a lakóautókénál épphogy nagyobb, de nagyon hasonló zuhanyzóval. Bár a hajó rengeteg csilivili szolgáltatással dicsekedhet, nem az álomhajóra vettünk jegyet, ezt jelzi a fedélzeten lézengő számtalan kamionsofőr is (na meg a papírpoharas kávé). Az étkezést akár saját forrásból is megoldhatjuk, bár főzni nem szabad. Ha a hajó lehetőségeiből választanánk, a gyorsbüfétől a menzán keresztül a hagyományos étteremig minden is van. Sajnos az étel pont olyan, mint a kritikákban olvasható, középvacak, a mennyiséggel nincs gond, meg lehet enni, de legalább drága.
Az értékelések még egy dolgot említenek, a kaotikus szervezést. Beszállásnál a beszállókártyánkon kívül semmi infót nem adnak, még a szobát is ilyen homályos infó alapján bolyongva találod meg. Aztán Rómához közeledve jött a feketeleves: este 7 körül meg akartuk kérdezni, pontosan mikor is kell elhagyni reggel a hajót, mire felháborodottan mondták, hogy fél 11-kor kikötünk és mindenki húzzon a vérbe.
Próbáltuk jelezni, hogy a saját weboldaluk és két beléptetős munkatársuk is mást mondott, de ez nem hatotta meg őket. Bónuszként fél órával később ránk tört egy takarító, aki közölte, hogy a kikötés előtt mindenkinek el kell hagynia a szobát és a két büfé egyikében gyülekezni. Szóval valójában 8-ra már a fedélzeti büfében kempeltünk összes cuccainkkal. Természetesen a fél 11-es kikötés valahogy fél 12-re sikeredett.
Internet a kompon
Ez természetesen borította a menetrendet, így este 7 körül szállásvadászat kezdődött a neten. Ezt nehezíti, hogy a hajón csak műholdas mobilszolgáltatás van(!), természetesen aranyáron, így mindenkit óva intek a használattól, gyakorlatilag érdemes repülő módba tenni a telefont, mert egy rövid telefonálás is akár százezrekbe kerülhet.
Van fedélzeti wifi, fizetős, drága és korlátozott. A legolcsóbb csomagban 1 GB adatforgalmat kapunk 12 óráig 4,99 euróért, amivel csak az ismertebb üzenetküldők szöveges funkcióit használhatjuk, de az is hol működik, hol nem. A szálláskergetéshez kénytelenek voltunk a már webezésre is engedélyezett fullos csomagot megvenni 14,99-ért, ez már az elképesztő 4 GB-nyi adatot enged és akár emailt is letölthetünk.
A forgalmi korlátot még megértem, de a szoftverek és funkciók korlátozása nem igazán érthető, ráadásul úgy, hogy valójában a fullos csomag se enged teljes értékű böngészést. Szóval romoljon rájuk. Ha nagyon kell a net, még úgy is jobban megéri (és jó eséllyel jobban is működik), ha valakitől kölcsönkérsz egy Starlinket és kifizeted a havi díjat.
A történethez hozzá tartozik, hogy utólag, emailben jeleztük a problémákat és pár napon belül, nagyon sajnálkozva az extra költségek egy részét megtérítették. Remélhetőleg bónusz oktatást tartanak mellé a beléptetést végző kollegáknak.
A csodanettel végül sikerült az utolsó pillanatban szállást találni, ami elképesztő volt, sajnos a képek egyszerűen nem tudják visszaadni az élményt. Amúgy a szállásadó nagyon segítőkész volt és a szállás is teljesen korrekt és tiszta, az árban reggelivel (jó, előrecsomagolt croissan, de teljesen korrekt cucc volt) és kávéval (ez utóbbi sok helyen kimerül a kávégépben, a belevalót meg old meg magad).
IDE kattintva nézegetheted a képeket
A római tömegközlekedés
Ezután vonattal megközelítettük Rómát. Fontos hogy az olaszoknál (és a spanyoloknál is) érvényesíteni kell a jegyet az állomáson lévő szerkezettel, különben megbüntetnek. Ez igaz a római tömegközlekedésnél is, viszont úgy tűnik olyan jó olaszosan működik a rendszer, így az azonos módon megvett és már előző nap amúgy a metróban már használt bérletből kettőből egy azt állította az ellenőrnél, hogy nem történt meg az első aktiválás, így hirtelen 55 euróval szegényebbek lettünk.
Mivel már előtte való nap is használtuk és akkor jó volt, így azóta se tudjuk mi lehetett a háttérben, mindenesetre az ellenőrt nem hatotta meg ez a jelenség (lazán kijelentette, hogy biztos még nyitva volt a metróban az előző után az ajtó és átsurrantam (nem volt, senki nem volt a környéken se)). És a fene se gondolta, hogy a bérletet is minden buszon érvényesíteni kell, viszont a dolog furcsasága, hogy fele-fele arányban buktak meg az amúgy ugyanúgy használt bérletek, ráadásul nem is erre hivatkozott az ember.
Nem mellesleg azért elég sok poszt szól arról, hogy a helyi ellenőrök kimondottan a turistákra utaznak, rögtön hozzánk meg egy, a buszon utazó másik láthatóan nem helyi párra indultak rá, átnyomakodva a helyi erőkön. Erre utal az is, hogy nálunk és náluk is láthatóan egy amúgy érvényes bérlet bukott meg, míg a többiek okék voltak elvileg, de mégis nagyon arra mentek, fizessünk, nem pl, hogy jó akkor érvényesítsük a pont mellettünk lévő eszközön.
Mondjuk Róma amúgy is szemmel láthatóan minden ízében arra állt rá, hogy minden csepp eurocentet kifacsarjon szerencsétlen arrajáróból. Ez alól kivétel talán Matilda, a háziasszonyunk volt, aki gyakorlatilag a mindent is megoldó olasz asszony archetípusa volt, elképesztő temperamentummal, segítőkészséggel. Az ő tanácsa révén sikerült először Olaszországban tényleg jó pizzát enni, mindenkinek tudom ajánlani a La Gallina Biancát (A fehér tyúk), egy köpésre a Termini pályaudvartól. Kiváló pizzát hoztak ki, de nem csak pizzában erősek, kb bármilyen olasz ételt megtalálunk és ami jó jel volt, szemmel láthatóan helyi erők is ebédeltek velünk együtt. És kevesebbet fizettünk, mint a hajón, bár ez nem volt nehéz 😉
OBB Nightjet
A túra végére jutott a legkeményebb próbatétel, a OBB Nightjet Róma – Bécs viszonylatban. Mire ide eljutottunk, sok rosszat hallottunk róla (megbízhatatlan indulási idő és hely – nincs víz a vonaton, lassú stb). Ezekből igazából most szerencsére csak egy volt igaz, a lassúság, de arról se az OBB tehet, hanem, hogy az olasz gyors vonalakat nem sikerült még engedélyeztetni, így Firenzéig 4 óra alatt jutunk el, a lehetséges másfél helyett.
A járat teljes menetideje így 14 óra, és meglepően népszerű még egy unalmas hétköznap is. Az alapcsomag olyan, mintha egy modernebb első osztályon utaznál, termes kocsik, négy illetve kétszemélyes beosztással. Utóbbit úgy kell elképzelni, mint a repülőkön, gubbasztasz a másik ülés mögött, aminek a hátán egy lehajtható asztalka van.
A négyszemélyesek között egy elég nagy asztal kapott helyet, ami kissé nehézkessé teszi a mozgást. Ez egyetlen előnye ennek a megoldásnak a viszonylagos olcsóság, cserébe szűk a hely, aludni nem nagyon fogsz és persze idegenek ülhetnek melléd vagy veled szembe. A szolgálatás kimerül az klimatizálásban, minden ülésnél van 230 és USB, és van egész jól wifi ingyé. Jelezheted, hogy ablaknál vagy középen szeretnél-e ülni, illetve ha kérsz asztalt, akkor tuti a négyszemélyeshez rak.
Ez a cikk íráskor olyan 79 euro, ami 31 ezer forint, de ez változik, nekem 70 euro volt még. Kényelme kb. mint a repülő, cserébe nincs ellenőrzés és bőrönd méret/súly korlát.
A következő szint a couchette, ez négyszemélyes, emeletes ágyas kabin (most épp plusz 80 euro). Vigyázzunk, ekkor alaphelyzetben, ha még van hely, simán összesorsolhatnak másokkal, cserébe kapunk reggelit. Ha legalább négyen vagyunk, lehet kérni privát fülkét illetve lehet csak hölgy fülkét is igényelni. Ha az újabb kocsik vannak, és egyedül utazunk, akkor van még a kicsit a japán kapszulahotelekre hajazó egyszemélyes mini kabin is.
A legfelső szint az alvókabin. Ez az amit az ember elképzel, ha éjszakai vonatozásra gondol. Kétszemélyes kényelmes kabin 155 euróért saját wc-vel! Ha zuhanyzót is akarsz, még dobj rá 70 euró, ha pedig egyedül utaznál a fullos csomag plusz 375 euró.
Így, ha mindent is kérsz és egyedül vagy, 600 euró fölé emelkedik a számla, most egész konkrétan 245 ezer forint lenne a buli.
Szóval talán nem annyira megérős, és mivel éjjel megy a vonat, a tájban se sokáig gyönyörködhetünk, cserébe kényelmetlen, annyira nem ajánlom, esetleg, ha nagy csomagokkal utazik az ember.
Összességében egész jó móka volt, de nem árt előre tájékozódni, hogy nagy meglepetés ne érje az embert.
Egy kis statisztika:
Repülés 1500 km, 26 000 HUF/fő (Wizzair, priority)
Vonat 1097 km, 65 EUR/fő (ÖBB, seat car)
Hajó: 578 tengeri mérföld azaz 1070 km, 35 EUR/fő + 80 EUR/ 4 fős kabin (Grimaldi Lines).